Occhiena Margit (Margit mama) (1788–1856) Don Bosco édesanyja, a szalézi lelkiség meghatározó alakja és a Szalézi Család első munkatársa.
Szegény földműves családban született az olaszországi Capriglióban. Fiatalon ment férjhez, majd férje korai halála után három fiát egyedül nevelte fel nehéz anyagi körülmények között. Már fiatal özvegyként is keményen dolgozott, miközben nagy hangsúlyt fektetett a hitre, az imádságra és a gyermekei következetes, szeretetteljes nevelésére.
Legkisebb fia, János – a későbbi Don Bosco – nevelésében döntő szerepe volt, és alapvetően formálta lelki világát. Egyszerű, de mélyen hívő asszonyként a mindennapokban is megélte a keresztény értékeket, különösen a szegények és rászorulók iránti szolgálatban.
Idősebb korában, Don Bosco elhívta oratóriumába, hogy segítsen neki, így Margit Torinóba költözött fiához, ahol a valdoccói oratóriumban több száz árva és elhagyott fiú „Margit mamájává” vált. Főzött, mosott, gondoskodott róluk, és családias légkört teremtett az intézményben. Személyével a szalézi megelőző nevelési módszer „anyai arcát” képviselte.
Egyszerű, önzetlen életet élt, és szegénységben halt meg 1856-ban. Egyszer azt mondta fiának: „szegényen éltem, szegényen akarok meghalni.” Valóban úgy halt meg, hogy semmije sem volt.
Példája figyelmeztet minket arra, hogy a műveltséggel és a nagy tárgyi tudással nem jár együtt feltétlenül a bölcsesség. Élete rámutat az alázatos Istenre hagyatkozás nagyszerűségére.