„Csak előre és felfelé!”
Sándor István 1914. október 26-án született Szolnokon, mélyen hívő, egyszerű családban. Már fiatalon megmutatkozott benne az a derű, nyitottság és segítőkészség, amely egész életét jellemezte. A szaléziak lelkisége és Don Bosco szellemisége hamar magával ragadta: különösen közel állt hozzá a fiatalokkal való foglalkozás öröme és felelőssége. 1930-ban belépett a szalézi rendbe, ahol szerzetesi életét hűséggel és csendes kitartással élte meg.
István testvér nem a feltűnést kereste, hanem a rábízott feladatokban volt hűséges. Nyomdászként dolgozott, és közben fiatalokat tanított, nevelt, kísért. Jelenléte egyszerre volt határozott és gyengéd: tudott figyelni, bátorítani és példát adni. Életének vezérfonala, mottója: „Csak előre és felfelé!” – vagyis mindig haladni, fejlődni, jót tenni és mindig Isten felé, mindig a jót keresve..
A második világháborút követően a kommunista hatalom egyre inkább ellehetetlenítette az egyházi életet. A szerzetesrendeket feloszlatták, az iskolákat államosították, a hívő embereket megfélemlítették. Sándor István ebben a helyzetben sem hátrált meg. Titokban továbbra is kapcsolatban maradt a fiatalokkal, segítette őket hitük megőrzésében, és hűséges maradt szerzetesi hivatásához.
Ez a hűség – és kiváltképpen az ifjúságért végzett munkája – azonban gyanússá vált a hatalom szemében. Letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték. Nem azért, mert bűnt követett volna el, hanem mert nem volt hajlandó megtagadni hitét és küldetését. 1953. június 8-án Budapesten kivégezték. Mindössze 38 éves volt.
Élete és halála csendes, de erőteljes tanúságtétel. Nem hangos szavakkal, hanem hűséges mindennapokkal és végső kitartással mutatta meg, mit jelent Krisztust követni. Vértanúsága nem gyűlöletből fakadt, hanem abból a szeretetből, amely Istenhez és a fiatalokhoz kötötte.
2013-ban Ferenc pápa boldoggá avatta, a magyar vértanúk között. Azóta is példaként áll előttünk: arra hív, hogy a saját életünkben is merjünk hűségesek lenni – akkor is, amikor ez nehéz, akkor is, amikor áldozatot kíván.
Ereklyéjét a Don Bosco Szalézi Társasága a budapesti Clarisseum kápolnájában őrzi, azon a helyen, ahol élt és a szolgálatát teljesítette a kommunizmus első évei alatt.
Boldog Sándor István ma is arra tanít bennünket, hogy a hit nem csupán szavakból áll, hanem döntésekből, kitartásból és szeretetből. Kérjük közbenjárását, hogy mi is tudjunk így élni – egyszerűen, hűségesen, és mindig: előre és felfelé.
Bővebben: https://sandoristvan.hu/