Rózsáné Czigány Enikő (ELTE, szalézi munkatárs): Gondolatok Don Bosco megelőző pedagógiájának napjainkban történő létjogosultságáról, gyakorlatáról
(2018. szeptemberétől a Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek szerzetesi rend fenntartásában működő tordasi Általános Iskolában 2018 novemberében tartott nevelési értekezlet előadásának rövid kivonata)
Miként Tekinthetünk Don Boscóra a pedagógiában
A reformpedagógia képviselőinek nevelési elveit és gyakorlatát olvasva talán sokan nem is tudják, hogy gondolataikat, gyakorlataikat már az akkor több évtizede halott Don Bosco (1815-1888) megelőzte. Mi lehet az oka annak, hogy sok pedagógus, pedagógiát tanulók vagy az iránt érdeklődők minderről nem tudnak? Talán nem is hallottak Don Boscóról, vagy csak annyi az ismeretük, hogy a családi háttér nélküli züllés veszélyének kitett, többségükben analfabéta csavargó és/vagy munkás gyermekeket, fiatalokat gyűjtötte maga köré és nyújtott nekik otthont, hétvégi tanulási lehetőséget.
| Rendszerváltás előtt | Rendszerváltás után |
| Hivatalosan a felsőoktatás tananyagában nem szerepel. (Megemlítéseoktatótól függ. A hang-súly a makarenkói /1888-1939/). pedagó-gián van | Pedagógiatörténet jegyzetekben szerepel, de részletesebb ismertetés oktatótól függ. |
| Egyik esetben sincs szó arról, hogy mit adhatott a reformpedagógiai gondolkodáshoz, elvek és módszerek kidolgozásához | |
Kérdések és válaszok arra, hogy napjainkban mi lehet az ok?
- Hiteltelenség? Kérdés: Mikor tekinthetjük igazán eredményesnek a munkánkat?
- Ismeretlenség? Gyors elterjedés a világban! Ma: 132 országban vannak szalézi iskolák, oratóriumok, a világ harmadik legnagyobb szerzetesrendje!
- Befeléfordulás? Nyitott oratóriumok, beszélgetési, játék, tanulási, étkezési lehetőségek, bárki látogathatta/látogathatja!
- Elitizmus? Kirekesztés? Átnevelő intézetekből/börtönökből szabadult gyermekek/fiatalok, szeméttelepen kezdeményezett (Dél-Amerika) és megvalósított oratóriuma, Magyarországon ma: a cigánytelep közelében lévő és többségében cigány tanulót befogadó általános iskola, középiskolai tagozatok (szakmunkás, szakközép iskola és gimnázium) kollégium, oratórium (Kazincbarcika).
- Alkalmazott módszerek elavultsága? Csak néhány, a reformpedagógiai irányzatoknak tulajdonított példa, amelyeket őket megelőzve Don Bosco „Az osztályanítókhoz” 1841-ben írt le, illetve az Oratóriumi Emlékiratokban 1873-1875-között:
– „Az osztályban a leggyengébbekkel foglalkozzanak a legtöbbet! Csak mindig bátorítsák, és sohase forrázzák le őket!” Kire gondolnánk? Maria Montessorira (1870-1952) (Első intézménye: Casa dei bambini-t 1907-ben). Ekkor már Don Bosco (1815-1888)19 éve halott és az idézet tőle származik!
– „Ha a büntetés mulaszthatatlanul szükséges, akkor azt az iskolában szabják ki, de büntetésből soha senkit az osztályból el ne távolítsanak.” (Don Bosco). Kihez kötnénk? Dewey (1920-as években hozta létre iskoláit): Az iskola maga az élet! mondja néhány évtizeddel Don Bosco munkásságát és szabályzatát követően.
– Szigorúan tilos a verés, továbbá a megszégyenítő vagy az egészségre ártalmas fenyítések alkalmazása.” (Don Bosco) Őt nem ismerve első gondolatunk Montessori, Decroly stb. lehetne.
– Az autoritást nehezen tűrik a gyermek/fiatalok! Ez jellemző Don Bosco idejében is, de különösen napjainkban a túlzott laissez-fair nevelés eredményeként. Ezért még az ő idejében azt ajánlja: „Nagy mérsékletet vigyetek szavaitokba. Mikor valamit „parancsoltok” ezeket vagy hasonló kifejezéseket használjatok: Megtennéd-e nekem a szívességet? Akarsz-e nekem kellemes szolgálatot tenni? Kész vagy-e nekem szívességet tenni? Nem ütközne-e nehézségbe, hogy nekem ezt vamegalapítója.gy azt a szívességet megtedd?” „Soha se adjunk olyan rendelkezéseket, amelyeknek végrehajtása meghaladja az illetőnek erőit” Később ezt Petersen a Jena-plan (1920-as évek) megalapítójának is tulajdoníthatnák vagy Gordon gondolataként, de ezt is működésüket megelőzően több évtizeddel előttük fogalmazta meg Don Bosco a Megelőző Pedagógia” kidolgozója.
-Szintén a jena-plan iskolák sajátosságaként, Petersen által kigondoltnak vélik a beszélgetőkőr kigondolását, annak feszültséglevezető és gondolatokat megosztó valamint a pedagógiai megismerést is lehetővé tevő erejét. Ez a szalézi intézményekben Don Bosco által már megvalósított (ne felejtsük, 1888-ban halt meg) és az 1920-as évekre már több országban még több szalézi intézményben napi gyakorlatként alkalmazott módszer. Beszélgetés – Játék – Munka – Ünnepnap egysége személyiségformáló erejének megfogalmazását, annak gyakorlatba való átültetését sem a jena-plan iskolák filozófiáját kidolgozó Petersen valósította meg elsőként, hanem Don Bosco.
A megelőző pedagógiáról
Ha az alábbi ábrára tekintünk akkor a piramis alapján sokak a Maslow-piramis szükségletelméletére asszociálhatnak. De a motivációs bázis egy lehetséges megalapozását és a Megelőző Pedagógiája felépítését Don Bosco az alábbiak alapján vázolta fel:
Napjainkban is elengedhetetlen szempontok és alkalmazás a pedagógiában, segítő munkatársi és animátori tevékenységben
Alkalmazása napjainkban
Alap: találkozás, elfogadás, befogadás, beszélgetés, megismerés (előélet, képességek)
Lehetőségek: – beiratkozás
– tanév eleje
– nagyobb testvér problémát bejósló előítélet leküzdése
– folyosói ismeretség
– tanári szobában történő beszélgetések, nevelői értekezletek témái
– lakókörnyezetből ismeretség
(Don Bosco: börtönök, utca, véletlen a sekrestyébe sodródás, társak révén)
Alaposabb megismerés lehetőségei: – családlátogatás
– beszélgetés szülővel, gyermekkel
– tudásfelmérés
– érdeklődési kör feltérképezése
– kirándulás, közös tevékenység a tanulókkal
Kísérés (második szint): beszélgetés-tanulás-munka-játék-vallás/ünnepek; közösségbe tartozás
1. Beszélgetés alapfeltétele: – megfelelő légkör
– mindenki mondandója fontos
– senkit sem lehet kigúnyolni, kinevetni
– ha szükséges, akkor biztosítsuk az intimitást
– ha szükséges, akkor fogalmazzuk meg, miként
tudnánk segíteni akár a gyerekekkel, akár én
– a gyermekek véleményének meghallgatása
– tudjuk elfogadni a nehezen megközelíthető, szorongó
tanulókat is
Mindenki számára legyünk elérhetőek! Ha szükséges mi közeledjünk a gyermekhez. Soha se faggassuk őket! Velem közös tevékenységbe is hívhatom – engem segíteni, mert szükségem van rá – ez egy jó alkalom lehet az okos kezdeményezést követő beszélgetésre.
Ahhoz, hogy a gyermekek megnyíljanak meg kell tapasztalniuk a felnőtt megbízhatóságát, hogy amit elmond, csak ahhoz jut el, akit ő megjelöl vagy akit mi javaslunk és ő elfogadja. Alapszabály: Nem pletykatéma, sztori egy-egy gyermek sorsa, esete. Erkölcsi, testi, lelki egészségi veszélyeztetettség esetén a szakmai titoktartást szem előtt tartva tájékoztatást kap:
– igazgató
– gyermekvédelmi felelős, ha van! Szakmai titoktartás mellett!
– gyermekjóléti szolgálat
2. Az örömmel végzett tanulás alapja:
– a megfelelő tanulási környezet
– az elfogadó és támogató légkör
– a kérdések lehetővé tétele
– kérdésekre mindig legyenek válaszok
– hibázás lehetősége
– saját képességeihez mért értékelés
– megfelelő motiváció
– elért sikerek közös öröme (A mi oldalunkról a kis sikereket is észre kell venni és feladatunk annak észrevételének megtanítása is!). Ez lesz az alapja
annak, hogy én is tudok valamit, van értelme, hogy idejárok és
holnap is szívesen jövök
– pedagógus elfogadó, szívélyes és örömet nyújtani tudó személyisége, szakmai és
módszertani ismeretei
A tanulás és egyéb tevékenységet érintő visszajelzés, értékelés
A fejlesztő értékelés nem a minősítgetés „Ilyen és ilyen vagy!” , mert a diák nem tud a skatulyából kitörni.
Érdemes átgondolni
- Pedagógus gyermek kapcsolatot
- Megítélésem szerint a gyerek szívesen jár-e iskolába? Válaszomat
meg tudom-e indokolni?
- Ön meg van-e elégedve az iskolai teljesítményével? Mi az,
amivel igen, mi az, amivel nem és kifejezi-e ezt a gyerek felé és hogyan?
- Szokott-e spontán beszélgetést kezdeményezni a gyermekkel?
– A gyermek fordult-e Önhöz problémájával, kért-e segítséget a tanítási órán
vagy egyéb tevékenységek során?
– Kezdeményez-e a gyermek önnel a tanítási órán kívüli
beszélgetést?
Beszél-e Önnek barátairól, családjáról?
c. Jutalmazási szokások
– Milyen esetben jutalmazza a gyermeke?
tanulással kapcsolatban?
viselkedést illetően
– Mivel jutalmazza a gyereket?
– Mely jutalmazás bizonyult a leghatékonyabbnak?
– Milyen gyakran jutalmaz?
– Miként reagál a gyermek?
d. Büntetési szokások
– Milyen esetben bünteti a gyermeke?
tanulással kapcsolatban?
viselkedést illetően
– Mivel bünteti a gyereket?
– Mely büntetés bizonyult a leghatékonyabbnak?
– Milyen gyakran büntet?
– Miként reagál a gyermek a büntetésre?
e. A gyermek társas kapcsolatai
– Véleménye szerint mennyire kedvelik őt kortársai? Vajon
miért?
– Milyen az osztálytársaival való kapcsolata?
– Hogyan viselkedik a gyermek az osztálytársaival szemben
(békés, kötekedő, agresszív, félénk, hangadó stb.)?
– Milyen a gyermek szociális státusza az osztályközösségben
(vezető, alárendelt, kívülálló, kirekesztett stb.)?
-Tudomása szerint van-e osztályon kívüli társas kapcsolata más
gyerekkel? Ha igen, az milyen intenzitású és milyen hatással van rá?
A piramisban feltüntetett tanulás és munka különválasztása igen fontos. Vannak gyerekek, akik csak ebben tudnak kiemelkedni!
- Munkavégzés alapja a motiváció.
Lehetőségek:
– véleményvezérek, alulmotiváltak bevonása az előkészületekbe
– közös – a pedagógus, esetleg családok – részvételével (nyarat követő takarítás,
tanteremszépítés, udvarrendezés)
– jótékonysági rendezvény szervezésében, előadásában való
közös részvétel (együtt táncolunk a gyerekekkel, mi is vállalunk az ő előadásukban
szerepet stb.)
– szülők-pedagógusok valamilyen sportrangadója
– amiben mi pedagógusok jártasak vagyunk azt előadjuk stb.
Mindezek szervezésében, lebonyolításában, azt követő rendrakásban, majd az egész esemény értékelésében a gyerekek is részt vesznek
- Játék
A játék szerepe a legtöbb iskolában háttérbe szorul. Ez a tanulás eredményességét is hátráltathatja! Az óraközi szünetekben a tanítás végén szüksége van az agynak a pihenésre, levegőre, hiszen ugyanúgy elfárad, mint a test! Tanulásmódszertani alapvetés az agy pihenésének a biztosítása (kikapcsolódásnak mondott olvasás sem jelent pihenést!). A játék lehet spontán és szervezett (de ne folyamatosan értékelt, hanem olyan, ahol a gyerekek nyugodtan adhatják önmagukat, hibázhatnak, nincs versenyhelyzet, nincs következmény!). Elképzelhetetlen eszközök nélkül. Jó, ha van minden osztálynak, napközis és tanulószobai csoportnak egy eszköztára (megunt játékok is lehetnek). A játék jó alapot ad a gyerekeknek is arra, hogy egymást egy más helyzetben is megismerjék és a közös öröm révén alakuljanak ki barátságok.
Don Bosco megelőző pedagógiájában alapvető cél a vallásosság, a hit útjára vezetés (piramis 3. szintje).
Az életednek van értelme! Fiainak mindig ezt közvetíti. (Napjainkban 200 ezer 16 és 25 év közötti megkérdezett fiatalból 63% érzi magát boldognak. A szegény afrikai országok javítják a statisztikát náluk ez 78%) Nincs magyarországi adatom, de a felsőoktatásba járó fiatalok gondolkodását, életérzését ismerem.
Mindez miként jelenhet meg az általános iskolában? Don Bosco a fiatalok kísérésében azt éreztette a gyermekekkel, fiatalokkal, hogy a nehéz életkörülményeik ellenére is van értelme az életüknek. Szereti őket és tanulással, munkával becsületes vallásossággal van változtatási lehetőségük.
Mit tehetünk mi? Minden reggel a megérkezéskor személyesen a gyermeket külön-külön megszólítva fogadjuk. Például: Örülök, hogy megérkeztél, mert ma is szükségem lesz a segítségedre. Vagy, ha egy tanulón, akár külső változást látunk, akkor kedvesen azt jelezzük felé. Távozáskor külön-külön búcsúzom mindenkitől. Még, ha rossz jegyet vagy intőt kapott sem azt idézem fel, hanem azt mondom neki, hogy holnap is várom, mert ide tartozik. A cél, hogy legyen neki miért visszajönnie, érezze, hogy számítanak rá! A családiasság ily módon történő megteremtésével a legproblémásabb gyerek is megélheti a valahová tartozás örömét.
A valahová tartozás örömének biztosítása nemcsak a tanító, tanár feladata, hanem a hittant vagy erkölcstant tanító pedagógusé, az iskola közelében lévő egyházközség papjaié, szerzetesnővéreké is.
A gyermekek nyelvén elmondott hitigazságok, tananyagok (filmek, bábjátékok, templomban vezetett a kincsek feltárása stb.) és a hitüket hiteles módon megélő felnőttek mintaadó magatartása is szerves részét képzik a követő magatartásnak. A velük való tartalmas közös programok, élmények vidámságrendezvények élményközelivé teszik a vallásos életet, közvetített értékrendet. A közösségben megélt imák, saját szavakkal elmondott gondolatok, fohászok mind-mind segítik a hitre nevelést.
Mindezek Don Bosco megelőző pedagógiájanak, lelkiségének szerves részét képezték és örökérvényű aktualitásukkal jelenleg is képezik.
„Családiasság nélkül nem lehet szeretetet kimutatni, viszont ennek kimutatása nélkül nem születhetik meg a bizalom. Aki azt akarja, hogy szeressék, bizonyítsa be, hogy szeret. Aki tudja, hogy szeretik, az szeret, s akit szeretnek, az mindent elér. …A bizalom mintegy elektromos árammal kapcsolja össze a fiúkat s az elöljárókat. A gyermekszívek megnyílnak, feltárják szükségleteiket, s nyilvánossá teszik hibáikat. Ez a szeretet viszont az elöljárók számára elviselhetővé teszi saját fáradtságukat s keserűségüket, valamint a gyermekek kellemetlenségeit, hálátlanságait, mulasztásait, lustaságait.” (Don Bosco)
Felhasznált irodalom
Fascie Bertalan (1991): Don Bosco Nevelési módszeréről. Szalézi Nyomda, Kazincbarcika
Az osztálytanítókhoz írt szabályzata a 91-93. oldalon olvasható
Bosco János (2012): Oratóriumi emlékíratok. Don Bosco Kiadó, Budapest